Márkus Katalin: Őzike és a kisnyúl
Gally reccsen,
jég roppan.
Őzike lépked
a hóban.
Barna szemeivel
a fákat kutatja,
Talál-e valamit
vacsorára?
Hósapkás bokorból,
kukucskál
a kisnyúl.
Füleit hegyezve
minden zajra
fordul.
Együtt indulnak
élelmet keresni,
A jószerencse,
tán melléjük
szegődik.
S, valóban így van,
élelemre leltek.
Gazdái lettek
egy kukorica
fejnek.
Békésen osztoznak,
Rágják, jobbról,
balról,
Hogy becsapják
egymást?
Arra, egyikük sem
gondol.
A kukorica bizony,
egykettőre
elfogyott.
A nyuszi az őzikével,
lassan haza
ballagott.





