Népdalok
A gúnárom elveszett
A gúnárom elveszett, keresésére megyek.
Nincsen annak más jegye: szárnya tolla fekete.
Az én tyúkom megbódult, a fazékba belebújt.
Ó, én édes tyúkocskám, te leszel a vacsorám.
A kis tücsök ciripel, hátán semmit sem cipel.
Balra dűl, meg jobbra dűl, talán bizony hegedül.
– (Csongrád) magyar népdal
Az esztendő fordulóján
Az esztendő fordulóján
Összegyűltünk mind ez órán,
Oltárodnál leborulunk hálaadásra,
Mindentudó szÃned elÅ‘tt számadásra.
A múló év minden napja
Kegyelmedet megmutatja.
Testi-lelki bajainkban gyógyÃtottál,
Haláltestvér karjaitól megtartottál.
A mezőket te ruházod,
Ég madarát te táplálod,
Nem engedtél elpusztulni árván minket,
És megadtad mindennapi kenyerünket.
Könnyeinket szárÃtgattad,
Homlokunkat simogattad,
Ha tévedtünk, a jó útra rátereltél,
Ha elestünk, irgalmasan fölemeltél.Hálásan
hát megfogadjuk,
Törvényedet el nem hagyjuk,
Új esztendő minden napján légy mellettünk,
Hogy a bűnnek szeplője se érje lelkünk.
S ha majd eljön a végóra,
Ajkunk nyÃlik búcsúszóra,
Hozzád vigye lelkünket az őrzőangyal,
Hol nincsen nap, nincsen éj, csak örök hajnal.
(Népdal)
A Vargáék ablakja
A Vargáék ablakja,Rózsából van kirakva, kirakva
Kirakva, kirakva, de kirakva.
Azért van az kirakva:
Garzó Péter jár ide, jár oda,
Jár ide, jár oda, de jár oda.
"Hej, te Julcsa, gyere ki!
Vár már Péter ideki, ideki,
Ideki, ideki, de ideki!"
Tudnám én azt, ha várna,
Mert a szivem dibegne, dobogna,
Dibegne, dobogna, de dobogna.



