Archivum

Busójárás

Magyarország leglátványosabb farsangi népszokása, és egyben a farsangi ünnepkör legnagyobb szabású eseménye a Mohácson élő délszlávok - a sokácok - csoportos maszkos felvonulása. A busójárásnak - a legelterjedtebb magyarázat szerint - a téltemetés, a télûzés az elsõdleges célja. Az ijesztõ ruhákba bújt emberek - nem kétséges - még az erõsebb idegzetûeket is képesek megrémíteni, netán „menekülésre” késztetni, nem csoda hát, ha a maskarába bújt busók hasonló reakciót várnak el a zord hideg téli idõjárástól is.

A busójárás eredetére két magyarázat is létezik: a törökûzés és a télûzés.

A törökûzés mondája szerint a törökök által sanyargatott Mohács lakói, a sokácok, a Mohács-szigetre menekültek. Egyik este a nekikeseredett bújdoklók elõtt, a tábortûznél, megjelent egy öreg sokác ember. "Ne féljetek, sorsotok hamarosan jobbra fordul", mondta, majd eltûnt. Hamarosan egy délceg, álarcos vitéz lépett a menekültek közé. Utasítására azok álarcokat, maszkokat öltöttek, és az éj valamint a vihar leple alatt áteveztek a folyón, és fafegyverekkel, kereplõkkel nagy zajt csapva hoztak rettenetet a törökre, így ûzték ki õket a városból.

A télûzés ehhez hasonló gondolatmenetre építve a tél elijesztését jelenti.